Projektek

ERDÉLY

Beszámoló a HAT-20-02_0228 pályázati azonosítójú Határtalanul programról

2020 tavaszán iskolánk két osztálya megpályázta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Határtalanul! elnevezésű programját. Ennek keretében hétnapos erdélyi körutazást választottunk.

Célunk az volt, hogy a diákjaink megismerkedjenek az érintett tájegységek magyarságával és így erősítsük egymásban az együvé tartozás érzését; megnézzük a vidék kiemelkedő természeti látványosságait és kulturális emlékeit.

A pályázat eredményéről 2020 nyarán értesültünk, és nagy öröm volt, hogy 2021 júniusában megvalósulhat a program. A pandémia miatt azonban csak 2021 szeptemberében tudtunk útra kelni.

Hosszú utazás után elértük az első célállomást, Nagyváradot. Ott napos idő fogadott bennünket és egy honismereti vezető. Pápay Zoltán mutatta meg a csoportnak a Pece part Párizst. A várral ismerkedtünk meg először, a bástyákat (Bethlen bástya, Királyfia bástya, Vörös bástya, Aranyos bástya és Csonka bástya) jól meg kellett jegyezni, mert honismereti vezetőnk szigorúan számonkérte.

Mivel későn érkeztünk a városba, sok helyre nem tudtunk bemenni, de sétálunk a városközpontban, ahol a szecesszió impozáns épületeit csodáltuk meg, a színházat és az EMKE kávéházat, ahol Ady Endre oly sok időt töltött. A Fekete Sas palota az esti fényekben is lenyűgöző volt.

 

Második nap egy finom reggeli után a Királyhágó felé indultunk, megérkezvén sok szép fotó készült Erdély kapujáról.

Körösfőn a fakazettás mennyezetű református templomot tekintettük meg, benne a II. Rákóczi György által ajándékozott török szőttessel.

Ezután következett egy igazi csoda: mágikus birodalmat fedeztünk fel Erdély mélyében. A tordai sóbányában 13 emeletnyit lépcsőzünk lefele, és ámultunk, mi minden van lenn a sóbányában: lehetett csónakázni, óriáskerékre ülni, pingponglabdázni. A barlang magas páratartalma és egyenletes hőmérséklete (10-12 fok) gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre.

Korondon ellátogatunk egy fazekas műhelyébe, utána a kirakodóvásárban sétálunk. Ide is kicsit késői időpontba érkeztünk, de így legalább nyugodtan bámészkodhattunk a vásárban, nem volt tömeg.

Már fáradtan érkeztünk Farkaslakára, ahol Tamási Áron sírjánál álltunk meg, és készítettünk egy fényképet a csoportról.

A szállásunk Székelyudvarhelyen volt, finom vacsorát kaptunk és reggel is sok minden közül választhattunk. Harmadik napunkat a természetben töltöttük. Egy rövid fotószünet erejéig megálltunk a Zetelaki víztározónál, majd Erdély legnevezetesebb természeti látnivalójához, a Békás-szorosba vezetett az utunk. 200-300 méter magas sziklák lábainál sétáltunk. Idegenvezetőnkkel, Terebesi Róberttel  bemerészkedtünk az erdőbe is, ahol a csoport több tagja bátran  megmászta a sziklákat és még egy függőhídon is átkeltünk.  

A nap zárásaként a legendákkal övezett, hegyomlás által 1837-ben keletkezett Gyilkos-tónál sétálunk.

A szállás felé tartó úton a buszból pedig medvét is láttunk.  

A csíksomlyói Szent István Gyermekotthon Kollégiumában volt a szállásunk, az ott lakó diákok készítették nekünk az ízletes vacsorát.

Másnap reggel ismét túrázással indítottuk a napot, felgyalogoltunk a Pünkösdi búcsú helyszínére, a Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregbe. A ködből kiérve nagyszerű látvány fogadott bennünket! 

A Csíksomlyói Kegytemplomba is ellátogattunk, ahol megtekintettük az 500 éves Mária-szobrot. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy teljesül kívánságunk, ha a szobrot megérintjük. Megtettük.

Délután továbbra is a természetben maradtunk. Napsütésben gyönyörködhettünk a híres Mohos-tőzeglápban, ahol a helyi kísérővel jártuk be a területet a kiépített cölöpökkel megerősített fajárdán. Rendkívüli növényritkaságokat láthattunk: többféle húsevő növényt, például a kerek levelű harmatfüvet, több mint 20-féle mohafüvet. Megtalálható itt tőzegáfonya, vörös áfonya, ritkaság a jégkorszakból maradt tőzegrozmaring. A tószem melletti ugrásunk után hullámzott a tószem vize, ezzel igazolta kísérőnk, hogy nincs alattunk szilárd talaj.

A Szent Anna-tó fenséges látványt nyújtott a szikrázó napsütésben. A tó Közép-Kelet-Európa egyetlen épen maradt vulkáni kráterének alján képződött. Itt padokon ülve csodáltuk a tavat.

Még arra is volt lehetőség, hogy közben friss kürtőskalácsot eszegessünk.  

Az éjszakát három különböző helyen töltötte a csoport, de reggel ismét találkoztunk, és megismertük új idegenvezetőnket, Márton Tündét, aki lakóhelyét, Háromszék fővárosát, Sepsiszentgyörgyöt mutatta be nekünk. A Fő téren éppen vásár volt, nagyon igényes kézműves termékeket láthattunk és vásárolhattunk.

Kisbaconban Benedek Elek szobránál készítettünk egy csoportképet, Vargyason a Makovecz templomot néztük meg. A Vargyasi szurdok mészkőszirtjei között nem tudtunk kirándulni, ugyanis busszal nem lehetett megközelíteni a területet, így Vargyason egy fafaragó mesternél vendégeskedtünk és hallgattuk meg családja és mestersége történetét.

A hatodik napon a legnagyobb, legkülönlegesebb erődtemplomba látogattunk Prázsmáron, amely 1848-ban a háromszéki honvédek bázisa is volt.

Majd megérkeztünk a történelmi Erdély egyik fővárosába, Brassóba. A máig fennmaradt bástyákat és tornyokat kerestük fel, majd a gótikus stílusú Fekete-templomba látogatunk. Fekete színét a templom állítólag akkor kapta, amikor 1689. április 21-én Antonio Caraffa felgyújtatta a várost, és a korom befogta az épület falait.

Törcsváron a hatalmas forgalom és a sok ember miatt, sajnos, nem tudtuk megnézni a szász határvárat, amely Drakula lakhelyéül is szolgált.

De az utolsó napra még maradt egy vár: a híres Déva vára. Felvonóval jutottunk be a várba, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a városra, a Maros völgyére. 

Szeptember 19-én éjfél előtt megérkeztünk kiinduló helyünkre, az iskola elé.

Csodás tájakon jártunk, kedves embereket ismertünk meg. Szívesen visszamennénk!